Szellemek, függőség, széttört akkordok - Bogár Erikával beszélgettünk

zsebkonyvbatik
Sep 11, 2022
6 min read

Mit tesz a rocker, ha fél a sötéttől?

A: Felkapcsolja a villanyt.

B: Metál koncertre megy alvás helyett.

C: Regényt ír.

"A kamaszok nehezen kezelik a nyílt segítséget vagy tanácsot, ahogy mi felnőttek is féltjük a büszkeségünket, az integritásunkat. Néha csak közvetett úton megy a figyelemfelkeltés. Ha máshogy nem megy nekünk szülőknek is így kell őket megközelíteni, a sporton, a zenén, a könyveken, képregényeken, filmeken, de akár a videójátékokon keresztül is."

Bogár Erika a 2022-es Könyvhéten a Széttört akkordokkal

Kérlek, mesélj röviden arról, mióta írsz?

Az első versemet 9-10 évesen írtam a napköziben, feladatként kaptuk. Egyébként egész pici koromtól kezdve fiatal felnőtt koromig történeteket meséltem magamnak éjjel, mert borzasztóan féltem a sötéttől, néha szinte pánikba estem. Tudatosan tizennégy éves koromtól kezdtem leírni a kitalált történeteket.

Olvashatunk tőled fantasy és romantikus, misztikus regényt is. Hogyan találtad meg magadban az írói hangot ehhez a két zsánerhez?

Imádom a meséket, illetve ha az ember sötétből származó jelenségek, lények miatt és azokról ír, általában nem realisztikus jeleneteket talál ki. Mondhatjuk, hogy ösztönös vagy eleve elrendelt volt.

Hogy néz ki nálad az alkotás folyamata? Mindig tudod már az elején, ki lesz a célcsoport?

Sokáig úgy gondoltam, hogy a történeteim elsősorban felnőtt nőknek szólnak. Aztán kiderült, hogy az Őrzőt a férfiak közül is sokan megkedvelték. A Széttört akkordok is elsősorban női regénynek indult, majd az anyukák, nagymamák hívták fel a figyelmemet, miután elolvasták, hogy a téma miatt szívesen odaadnák a gyerekeinek, unokáiknak.

A legtöbb történetemnek először a vége volt meg. Egy állókép az utolsó jelenetről. Ahogy egy fotó láttán visszaemlékszünk, mi történt a múltban, én is így göngyölítem vissza a sztorit. Kik vannak a képen, hol vannak, mi történt ott, milyen emlékek vannak még az események szereplőiről, korábban mi történt velük. Ugyanúgy, ahogy eszembe jut sok-sok részlet egy kép kapcsán, mely hozzám közel álló, jól ismert embereket ábrázol. Ez egy rövid ideig fejben megy, és amikor elég alapinformáció van, leírom. Felépítem a szereplők életét, tudom, kik a szüleik, mit dolgoznak, tanulnak, születésnapokat, iskolákat… Mire regény lesz belőle, az első verzió egyre nagyobbra hízik, alakul, ahogy beugrik minden részlet. Van, ahol törlök belőle, máshol kiegészítem. A részletekből nem kerül minden bele a végső történetbe, van ami csak azért kell, hogy tudjam, mi alapján reagálnak a karaktereim egyes eseményekre. Nem az a fajta vagyok, aki három hónap alatt összedob egy regényt.

Ifjúsági regényedhez, a Széttört akkordokhoz, honnan jött az ötlet?

Egy játékkal indult, egy képpel, amit egy barátnőm küldött – az Olvass hazait bloggere – hogy írjak egy tetovált, szakállas srácról, aztán éjjelről reggelre napokon keresztül írtam neki, először vicces jeleneteket. Ez 2017-ben kezdődött… Később került bele a lényegi mondanivaló.

A Széttört akkordok és a nemrég megjelent Jádeszív

Hogyan figyelted meg a fiatalok viselkedését, beszédüket?

Közvetlen közelről. Két kamasz fiam és három keresztgyerekem van... és velük együtt minden, ami öt kamasszal, illetve fiatallal együtt jár, akik fontosak az embernek.

A zenének központi szerepe van a történetben, egy zenekar működésébe, életébe pillantunk be. Ehhez szükség volt kutatómunkára?

Rocker vagyok. Kamaszkorom óta – kis kihagyással – rendszeres koncertre járó. Emellett vannak zenészbarátaim, nekik köszönhetően részt vettem próbán is. A rock- és metál zenéhez kötődik egy világ, egy életérzés, benne éltem, élek. Rajongó típus vagyok, amit lehetett, azt elolvastam a kedvenceimről, először magazinokban.

Mostanában már a Spotify-on hallgatok zenét vagy a Youtube-on, ahol nagyon sok jó és ismert gitáros, zenész oszt meg tanácsokat; különféle metál magazinok, csatornák interjúi vannak fent, amelyeket nem a regényírás miatt nézek elsősorban. Másnak, aki nem így él a hétköznapokban, ez lett volna a kutatómunka.

A Széttört akkordokban megjelenik az alkoholizmus és a drogfüggőség is. Miért tartottad fontosnak megjeleníteni ezt a témakört?

Lázadó kamasz voltam, sok barátomnak volt zűrös családi élete. Az alkoholizmust közvetlen környezetemben tapasztaltam meg. Az előző kérdéshez is kapcsolódva több kedvencem halt meg drogtúladagolás vagy annak következményei miatt. Sajnos koncerten is volt olyan élményem, amikor nem megfelelő állapotban állt színpadra zenész. Kemény dolog ez, ha kedvelsz vagy tisztelsz valakit akkor is, de ha személyesen közel áll hozzád, különösen fájó. Egy videóban láttam, hogy egy énekes sírt, amikor az elhunyt zenésztársa emlékére készítették a tetoválását. A függőség napjainkban is meglévő, mélyen gyökerező, sokszor generációkon átívelő probléma, és sokan szeretnének változtatni, akik ezzel küzdenek, de nagyon nehéz, egy életen át tartó folyamat a felszínen maradni.

Meglátásod szerint milyen csatornán érhetőek el ma a fiatalok, és mivel lehet felkelteni a figyelmüket?

Ma a közösségi oldalaknak, fesztiváloknak, így azok népszerű szereplőinek, médiasztároknak van nagy szerepe a fiatalok életében, viszont iszonyú nagy az információáradat.

A kamaszok nehezen kezelik a nyílt segítséget vagy tanácsot, ahogy mi felnőttek is féltjük a büszkeségünket, az integritásunkat. Néha csak közvetett úton megy a figyelemfelkeltés. Ha máshogy nem megy nekünk szülőknek is így kell őket megközelíteni, a sporton, a zenén, a könyveken, képregényeken, filmeken, de akár a videójátékokon keresztül is. Szerintem a legfontosabb a tisztelet, sosem tudhatjuk senkiről, mit élt állt. Egy gyermek mögött is lehetnek olyan kemény tapasztalatok, ami sok felnőttnek sosem lesz, mert nem kerül hasonló élethelyzetbe.

Hogyan jutnak el hozzájuk az írásaid? Szoktál visszajelzést kapni tőlük?

Eddig felnőtteknek írtam, egyelőre a felnőtt olvasóimon keresztül jutnak el az írásaim a hozzájuk közel álló fiatalokhoz. Illetve, úgy tűnik, hogy online is megtaláljuk egymást a fiatalokkal is.

Könyvtárosként dolgozol. Sok kamasszal találkozol?

Egy városrészi kis fiókkönyvtárban dolgozom, ahol kevés az ilyen korú olvasó, viszont ők rendszeresen járnak.

Milyen típusú könyveket kölcsönöznek leggyakrabban? Tudsz példát mondani?

A kimondottan nekik szóló ifjúsági könyveket, a LOL, Vörös Pöttyös sorozatokat, a népszerű, megfilmesített regényeket, fantasyt, sci-fit.

Bogár Erika és T.C. Lang író régóta szoros barátságban vannak

Látsz olyan témákat, amik kimondottan foglalkoztatják őket?

A tanulással, a terveikkel, a barátaikkal, a közös élményekkel, filmekkel, zenével, időlegesen a közösségi oldalak menő témáival vannak elfoglalva. A politika, a külső körülmények csak érintőlegesen foglalkoztatják őket. Vannak néhányan, akiket jobban érdekel a környezetvédelem vagy az aktuálpolitika, de nem ez a jellemző. Én úgy tapasztalom, hogy azzal foglalkoznak leginkább, ami fontos a számukra, szóval a saját dolgaikkal, legalábbis az én környezetemben, és ezt nagyon tisztelem bennük.

Szerinted mi okozhatja mostanában egy kamaszkorú fiatalnak a legnagyobb nehézséget?

Az online és valós tér keveredése miatt kommunikációs zavar van az emberek között, nem csak a fiataloknál. Az óriási kapcsolati háló ellenére sok az otthon ülő, magányos ember. A valódi térben nehezen működik a kommunikáció, az online nyíltság, szókimondás helyett sokszor feszültség, bizonytalanság van a társas kapcsolatokban. Ehhez kapcsolódik az is, hogy az online hírek, információk, a különböző platformokon megjelenő véleményvezérek egyszerűen nem ellenőrizhetők, bizonytalan a hitelességük, mindez szerintem szorongást és frusztrációt szül. Főleg, ha a közvetlen környezetükben másképp vagy sokszor negatívan ítélik meg azokat a dolgokat, ami a fiataloknak fontos.

Honnan kapnak ma a fiatalok tanácsot, segítséget?

Szerintem a tanárok, edzők figyelme még mindig nagyon sokat jelent. Illetve van egy érdekes megfigyelésem, hogy felértékelődött a nagyszülők szerepe, nem csak mint felvigyázó. A szülők rengeteget dolgoznak és az aktív nagypapák, nagymamák gyakran kapnak fontos, esetleg kimondottan támogató szerepet a gyerekek, sokszor még a kamaszok életében is.

Olyan történeteket írsz, amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem adnak is az olvasóknak valami pluszt. Olvasóként is ez az elvárásod? A Széttört akkordokban szerinted mi az a plusz?

Általában a valódi mondanivalóval bíró könyveket szeretem én is, bár nagy ritkán, ha nagyon kimerült vagyok, kifejezetten pihentető, ha nem kell gondolkozni egy történeten. A Széttört akkordok, ahogy sok olvasóm is megfogalmazta, leginkább az előítéletes magatartás hatásairól szól. Mi történik, ha valakit a külseje vagy netán az első találkozások alkalmával tapasztalt viselkedése alapján tévesen ítélünk meg.

Válaszd ki egy karaktered, és meséld el, milyen volt az ő bőrébe bújva megélni a történetet.

Josh – egyrészt az én másik (sötét) énem, sok minden, amit ő fájdalomként, kudarcként él meg, azzal én szembesültem, hasonló szituációkban. Más szempontból viszont azok az emberek is benne vannak, akikért aggódtam, akiket elveszítettem. Épp ezért ilyen mély, sötét és kifürkészhetetlen karakter ő… afféle pokoljáró.

Van olyan író, akiről azt gondolod, hogy nagyon hitelesen adja át a fiatalok személyiségét és az őket érintő témákat?

Sok ismerősömet Leiner Laura: A Szent Johanna gimi sorozata tette olvasóvá, és azt a legkönnyebb ajánlani fiataloknak, amit a társaik szívesen olvasnak. Neki keresik a többi sorozatát is.

Nagyon kedvelték Estelle Maskame Dimily trilógiáját is.

A filozofikus beállítottságúak, főleg a fiúk bírják Dosztojevszkijt is. Az utóbbitól huszonévesen olvastam a Bűn és bűnhődést, nekem is kedvencem lett.

A bátrabb olvasóknak ajánlanám Murakami Harukit. Mágikus realizmusa az elvont, álomszerű világával könnyen elvarázsol, ugyanakkor gyönyörűen ír barátságról, szerelemről, halálról. A Norvég erdő vagy a Kafka a tengerparton című regényei fiatalokról (is) szóló történetek.

Üzenj valamit a kamaszoknak – és a szüleiknek! :)

Legyenek elég bátrak szólni és kérdezni, ha szükségük van egymás segítségére, ölelésére, szeretetére. Szerintem ez a legnehezebb most, ezerfelé szaladva egy kicsit megállni a másik mellett. Néha nem is kell szólni, csak megfogni egymás kezét vagy váltani egy ölelést.